Volt elektronikájuk az 1700-as évek végén?

Az 1700-as évek végén elérkezett a felvilágosodás kora, amely időszakot a tudomány és a technológia jelentős fejlődése jellemezte. Ez idő alatt számos korai innováció nyitotta meg az utat az elektronika fejlődése előtt.

Korai elektromos kísérletek: Az 1740-es években Georg Wilhelm Richmann német fizikus kiterjedt kísérleteket végzett a légkör elektromosságával, beleértve a villám tulajdonságainak feltárását és villámhárítók kidolgozását. Ezek a vizsgálatok segítettek meghatározni az elektromos töltés és vezetés alapvető fogalmait.

Leyden tégely: Az 1740-es években Pieter van Musschenbroek holland tudós és Ewald Georg von Kleist német fizikus egymástól függetlenül kifejlesztett egy primitív kondenzátort, amelyet Leyden jar néven ismertek. Ez az eszköz egy fémfóliával bélelt üvegedényből állt, amely bemutatja az elektromos töltés tárolásának és kisütésének koncepcióját.

Galvanizmus és voltai cölöp: Az 1780-as években Luigi Galvani olasz fizikus megfigyelte a békacomb megrándulását, amikor két különböző fémmel érintkezett. Ez a felfedezés további vizsgálatokhoz vezetett Alessandro Voltától, aki kifejlesztette a Voltaic cölöpöt, egy korai akkumulátort, amelyet váltakozó réz- és cinktárcsák egymásra helyezésével építettek fel, amelyeket elektrolittal átitatott kartonpapír választ el egymástól.

Statikus elektromosság és villámhárítók: Benjamin Franklin úttörő kísérleteket végzett a statikus elektromossággal, beleértve a híres sárkánykísérletet, amely bemutatta a villám elektromos természetét. Ez vezetett a villámcsapás elleni védelemre szolgáló villámhárító feltalálásához.

Ezek a korai villamosenergia-kutatások és felfedezések alapozták meg az elektronika fejlődését, amely a 19. és 20. században jelentősen felgyorsult az olyan előrelépésekkel, mint a távíró, a telefon, a rádió, és végül a számítógépek és a modern elektronikai eszközök megjelenése.