Mikor fedezték fel, hogy a Tejút nemcsak galaxis az univerzumban?

Azt a felfedezést, hogy nem a Tejút az egyetlen galaxis az univerzumban, gyakran Edwin Hubble amerikai csillagásznak tulajdonítják, aki úttörő megfigyeléseket végzett a 20. század elején. Hubble munkája döntő szerepet játszott annak megállapításában, hogy az univerzum számos galaxisból áll, amelyek mindegyike több milliárd csillagot tartalmaz.

A felfedezés legfontosabb mérföldkövei:

19. századi megfigyelések:

- Hubble kora előtt a csillagászok ismertek néhány közeli galaxist, mint például az Androméda-galaxist (más néven M31-et), amelyet akkoriban "ködnek" minősítettek.

1920-as évek:

- Edwin Hubble a kaliforniai Mount Wilson Obszervatórium Hooker távcsövével tanulmányozta a galaxisok tulajdonságait és mérte távolságukat.

1924-1925:

- A Hubble megfigyelései felfedték, hogy sok spirális köd, mint például az Androméda, valójában független galaxis. Megbecsülte a galaxisok távolságát, és megállapította, hogy sokkal távolabb vannak, mint azt korábban gondolták.

1929:

- A Hubble kiadott egy mérföldkőnek számító tanulmányt "A távolság és a sugársebesség kapcsolata az extragalaktikus ködök között" címmel. Ez a tanulmány a galaxisok vöröseltolódásával kapcsolatos megfigyelései alapján bizonyítékokat mutatott be az univerzum tágulására vonatkozóan.

1931:

- Hubble megerősítette, hogy az Androméda a Tejútrendszertől különálló galaxis. Kidolgozott egy osztályozási sémát is a galaxisokhoz, elliptikus, spirális és szabálytalan típusokba sorolva őket.

Hubble felfedezései megváltoztatták az univerzum léptékéről és szerkezetéről alkotott felfogásunkat, jelentős elmozdulást jelezve attól a hittől, hogy a Tejút a kozmosz központja. Hozzájárulásai lefektették a modern kozmológia alapjait, és új utakat nyitottak az univerzum saját galaxisunkon túli kiterjedésének felfedezésére.