A Binary Starsban a kezdetben kevésbé masszív csillag halhat meg először?
A kettős csillagrendszerben a csillagok gravitációsan egymáshoz vannak kötve, és egy közös tömegközéppont körül keringenek. Ha az egyik csillag jelentősen nagyobb tömegű, mint a másik, akkor a nagyobb csillag gravitációs vonzása hatalmas lehet, ami tömegátadáshoz vezethet a kisebb tömegű csillagról a nagyobb tömegre. Ezt a folyamatot a kisebb tömegű csillagon lévő anyag által tapasztalt gravitációs erők különbsége vezérli.
Ahogy a tömeg a kisebb tömegű csillagból (donorcsillag) a nagyobb tömegű csillagba (akkretált csillag) áramlik, a donorcsillag elveszti tömegét, és így csökken a mérete. A tömegnek a nagyobb tömegű csillagra való felszaporodása jelentős evolúciós változásokat idézhet elő, ami potenciálisan a donorcsillag előtti halálához vezethet.
A tömegtranszfer sebessége és a csillagok későbbi evolúciója különböző tényezőktől függ, mint például a csillagok kezdeti tömegétől, a pálya szétválásától és bármilyen további fizikai folyamat (pl. csillagszelek, mágneses mezők) jelenlététől. Bizonyos forgatókönyvek esetén a donorcsillag teljesen átadhatja tömegét az akkretált csillagnak, ami egyetlen hatalmas csillag vagy kompakt objektum, például fehér törpe, neutroncsillag vagy akár fekete lyuk kialakulását eredményezheti.
Ez a jelenség, hogy a kisebb tömegű csillagok először halnak meg, több ismert kettős csillagrendszerben is megfigyelhető, mint például az Algol rendszerben (Beta Persei) és a Zeta Cancri rendszerben. Ezek a rendszerek bemutatják a kettőscsillagok evolúciójának bonyolultságát, és rávilágítanak a tömegtranszfer hatására a csillagok élettartamára.