Miért osztják a galaxisokat három fő típusra?

Edwin Hubble, egy prominens csillagász átfogó osztályozási rendszert dolgozott ki a galaxisok számára, amelyet Hubble-sorozatként ismernek. Vizuális megjelenésük és szerkezeti jellemzőik alapján ez a rendszer a galaxisokat három fő típusba sorolja:

1. Elliptikus galaxisok :Sima, közel gömb- vagy ellipszis alakú ellipszis alakú galaxisok a középpontjuktól a külső széleikig egységes fényességprofilt mutatnak. Az elliptikus galaxisokban lévő csillagok többsége öreg és vörös törpe, ami vöröses összképet eredményez. Ilyen például az M87 (a Szűz-halmaz központi galaxisa) és az óriás elliptikus galaxis, az M608.

2. Spirálgalaxisok :Jellemző spirális karjaikról ismerik fel, amelyek fényes középpontból vagy magból kanyarognak ki. A spirálkarok általában fiatalabb, forróbb csillagokból állnak, amelyek kékebb árnyalatot adnak. A gáz, a por és a csillagképződés gyakran a spirálkarokon belül koncentrálódik. Kiemelkedő példa erre a közeli Androméda-galaxis (M31) és saját galaxisunk, a Tejútrendszer, amely szintén spirálgalaxis.

3. Szabálytalan galaxisok :Az elliptikus és spirális galaxisokkal ellentétben a szabálytalan galaxisok nem rendelkeznek jól meghatározott szerkezettel. Szabálytalan és kaotikus megjelenést mutatnak észrevehető szimmetria vagy jellegzetes forma nélkül. Ahogy a nevük is sugallja, meglehetősen szabálytalan formájúak. A szabálytalan galaxisok elsősorban fiatalabb csillagokat tartalmaznak, amelyek hozzájárulnak kék színükhöz. Két gyakori példa erre a közeli Kis Magellán-felhő és a Wolf-Lundmark-Melotte galaxis (WLM).

Fontos megjegyezni, hogy a Hubble osztályozása nem mindig ad külön kategóriákat. Egyes galaxisok köztes jellemzőket mutatnak, átmenet a típusok között, például a spirális és elliptikus galaxisok vagy a spirális és szabálytalan galaxisok. Ezek a galaxisok több típusra jellemző tulajdonságokkal rendelkezhetnek, és további felosztást vagy hibrid osztályozást indokolhatnak a részletesebb tanulmányok során.