Hogyan nyerik el színüket a galaxisok?
1. Csillagpopulációk:
- Fiatal sztárok: A fiatal, forró csillagok erősen sugároznak az elektromágneses spektrum kék és ultraibolya részében. A fiatal csillagok jelentős populációjával rendelkező galaxisok általában kékes színűek. Például a csillagképző galaxisok, mint például a Kis Magellán-felhő, kéknek tűnnek a bőséges forró, fiatal csillagok jelenléte miatt.
- Régi csillagok: Ezzel szemben a régi csillagok hűvösebbek, és többet bocsátanak ki a vörös és infravörös tartományban. A régebbi csillagpopulációk, például az ellipszis alakú galaxisok által uralt galaxisok gyakran sárgás vagy vöröses árnyalatot mutatnak. A Tejútrendszer régebbi csillagokkal benépesített dudora vöröses-narancssárga színű.
2. Csillagközi közeg:
A galaxisokon belüli csillagközi közeg (ISM) gázból, porból és egyéb részecskékből áll. Ezek az összetevők kétféleképpen befolyásolhatják a galaxis általános színét:
- Emissziós ködök: Az ISM-en belüli gázfelhőket a közeli forró csillagok intenzív sugárzása ionizálhatja. Ez emissziós ködöket eredményez, amelyek erős emissziós vonalakat bocsátanak ki meghatározott színekben, különösen vörösben (H-alfa) és kék-zöldben (OIII). Ezek a kibocsátási vonalak hozzájárulhatnak a galaxisok általános színéhez.
- Poroltás: Az ISM-ben lévő por szórhatja és elnyeli a csillagfényt, különösen a kék és az ultraibolya tartományban. Ez a kihalásnak nevezett jelenség azt eredményezi, hogy a galaxisok vörösebbnek tűnnek, mint ha nem lenne jelen a por. Például néhány spirálgalaxisnak vannak porosabb részei, amelyek sötétebbnek és vörösebbnek tűnnek más pormentes régiókhoz képest.
3. Vöröseltolódás:
Az univerzum tágulása a távoli galaxisokból származó fény vöröseltolódását okozza, ami azt jelenti, hogy hullámhossza a spektrum vörös vége felé nyúlik. Ez a hatás hangsúlyosabbá válik a távolabbi galaxisok esetében. Ennek eredményeként a távoli galaxisok vörösebbnek tűnhetnek, mint ha közelebb lennének.
Ezért egy galaxis színét a csillagpopulációk kombinációja, a csillagközi közeg természete és a vöröseltolódás hatásai határozzák meg. A galaxisok által kibocsátott fény különböző hullámhosszain történő tanulmányozásával a csillagászok információkra következtethetnek a csillagok tartalmáról, koráról, távolságáról és egyéb tulajdonságairól.