Ki találta fel a kondenzátort?

Noha nincs egyetlen feltaláló sem, akit a kondenzátor „feltalálásának” tulajdonítanak, számos személy döntő mértékben hozzájárult a kondenzátor fejlesztéséhez:

* Ewald Georg von Kleist (1745): Kleist német fizikus véletlenül fedezte fel a kapacitás elvét, miközben elektromossággal kísérletezett. Észrevette, hogy egy Leyden-edény (egy belül és kívül vezető anyaggal bevont üvegedény) képes elektromos töltést tárolni.

* Pieter van Musschenbroek (1746): Egy holland fizikus önállóan fedezte fel ugyanazt a jelenséget, mint Kleist. A Leyden tégelyt, amely a kondenzátor korai népszerű formája lett, gyakran tulajdonítják neki a tulajdonságainak részletesebb dokumentálása miatt.

A kondenzátorok fejlődésében részt vevő egyéb figyelemre méltó alakok:

* Alessandro Volta (1780): Kifejlesztette az "electrophorust", egy olyan eszközt, amely statikus elektromosságot használt a kondenzátorok töltésére.

* Michael Faraday (1830-as évek): Az elektromágnesességgel kapcsolatos munkája segített tisztázni a kapacitás elveit és az elektromos mezőkkel való kapcsolatát.

* James Clerk Maxwell (1860-as évek): Egyenletei megteremtették az alapot az elektromos mezők viselkedésének és az eltolási áram fogalmának megértéséhez, ami elengedhetetlen a kondenzátorok megértéséhez.

Fontos megjegyzés: A kapacitás fogalma jóval a Leyden jar előtt létezett, mivel még a villámlás természeti jelensége is a légkörben való töltéstárolás elvén alapul. Azonban a Leyden jar volt az első praktikus elektromos töltés tárolására használt eszköz, amely megnyitotta az utat a modern kondenzátorok fejlesztése előtt.