Hullámmédiumok típusai
A hullámokat általában az időben és a térben áthaladó zavarok közé sorolják, amelyek jellemzően energiaátvitelt eredményeznek. A hullám két fő matematikai leírása az amplitúdója (a hullám oszcillációiban bekövetkezett változás mértéke) és a frekvencia (a hullám által kiváltott rezgések mennyisége egy bizonyos időtartam alatt). A közeg az a tér, amelyen a hullám áthalad, például egy üres vákuum és az óceán vizei.
Üres szóköz
Az üres téren áthaladó hullámtípus (más néven vákuum) elektromágneses hullám. Az elektromágneses hullámok leggyakoribb példái a fényhullámok. Az elektromágneses hullámok abban különböznek egymástól, hogy képesek rezgésre anélkül, hogy a közeggel kölcsönhatásba lépnének (mivel a vákuumnak alapértelmezés szerint nincs külseje), és ehelyett saját töltött részecskéire támaszkodnak (egy negatív vagy pozitív töltésű részecske, a számától függően). elektronok) oszcillálni (egy ide-oda mozgó hullám hatása). Meg kell jegyezni, hogy a teljes vákuum fogalma, még az űrben is, kissé ritka, mert még az „üres” térben is vannak apró (gyakran szubatomi) részecskék; ezek a részecskék azonban nem befolyásolják az elektromágneses hullámok átvitelét.
Levegő
A legtöbb hullámtípusnak szüksége van valamilyen interakcióra a közeggel ahhoz, hogy továbbhaladjon. A Földön az egyik leggyakoribb példa a hanghullámok, amelyek a levegőben terjednek. A hanghullám egy longitudinális hullám, amely egyfajta hullám, amely párhuzamosan mozog a közeg részecskéivel, amelyen keresztül halad. Az elektromágneses hullámokkal ellentétben a longitudinális hullámok nem terjedhetnek vákuumban.
Óceánok
Amikor az emberek a hullámokat vizualizálják, gyakran az óceánon áthaladó vízre gondolnak. Az óceán egyfajta közeg, amely nagyon alkalmas a hosszanti hullámokra. A hullámok a közeg nagy ellenállása nélkül terjednek, mivel a víz atomjai nincsenek szorosan egymáshoz kötve. Ez lehetővé teszi, hogy a hullám könnyen rezegjen a vízben. Az óceán hullámait gyakran erős szél gerjeszti, amely felkavarja a vizet és energiát ad át.