A User Datagram Protocol szolgáltatásai

A User Datagram Protocol (UDP) egy adathálózati protokoll, amely a széles körben használt átvitelvezérlő protokoll/internetprotokoll (TCP/IP) architektúrájába került beépítésre. Ez a protokoll egy robusztus módot határoz meg a valós idejű adatbitek (például hang és videó) átvitelére egyik helyről a másikra egyedi datagramok formájában – olyan adatcsomagok formájában, amelyekhez nem kapcsolódnak nyugtázási funkciók.

Robusztusság

Az UDP kiemelkedő jellemzője az adatátvitel robusztussága az interneten keresztül. Ez az oka annak, hogy a TCP/IP főként az UDP-t szabványosította a valós idejű adatátvitelhez, különösen a hang-/videocsomagok hálózaton keresztüli átvitelére vagy fogadására. Ezen túlmenően ennek a robusztusságnak köszönhetően az UDP-t olyan szolgáltatásokban és protokollokban is használják, mint a tartománynévrendszer (DNS) és a dinamikus gazdakonfigurációs protokoll (DHCP).

Megbízhatatlanság

Az UDP gyors, de természeténél fogva megbízhatatlan. Ez azt jelenti, hogy amikor az adatbiteket UDP-n keresztül továbbítják, a vételi visszaigazolásuk nem érhető el automatizált módon, ellentétben a TCP-vel. Az UDP ezen funkciója megakadályozza, hogy szöveg- vagy karakterátvitelre/fogadásra használják számítógépes hálózatokon.

Szétrendezés

Az adatcsomagok, ha egy protokollon, például TCP-n keresztül küldik, rendezett és összeszerelt módon érkeznek a vevő végére. Ez a tulajdonság az UDP-ben is hiányzik, mivel nem vállal garanciát az adatbitek vagy csomagok rendezett átvitelére. Pontosan ez áll a robusztussága és a megbízhatatlan adás/vétel mögött.