Mikroprocesszorok programozása

A mikroprocesszorok olyan programozható eszközök, amelyek bemeneti jeleket vehetnek, logikai műveleteket hajthatnak végre és kimeneti jeleket szolgáltatnak. Az önálló mikroprocesszorok magas szintű vezérlést biztosítanak egyszerű integrált áramkörök, motorok, aktuátorok és LED-ek felett. A programozást követően ugyanazt a feladatot ismételten pontosan és pontosan tudják elvégezni, így a mechatronikai mérnöki tervezés szerves részévé válnak.

1. lépés

Vásároljon mikroprocesszort, amely számos gyártótól beszerezhető, és általában megtalálható az interneten vagy egy elektronikai boltban. A költségek csökkentése érdekében vásároljon egy mikroprocesszort, amely azt teszi, amire szüksége van, de nem többet. Válasszon olyan mikroprocesszort is, amely belső oszcillátorral rendelkezik; ellenkező esetben a chipnek külső órára lesz szüksége. Ha analóg jelek be- vagy kimenetét tervezi, vegyen egy mikroprocesszort digitális-analóg (A/D) átalakítóval és impulzusszélesség-modulációval. Töltse le a mikroprocesszorának adatlapját, amely tartalmazza az összes specifikációt, és még néhány mintakódot is tartalmaz a chip programozásához.

2. lépés

Írd meg a programot. A mikroprocesszorok megértik a gépi kódot, de magasabb szintű programozási nyelvet kell használni, például "C" vagy "Assembly". Írja be a programot a mikroprocesszorához tartozó Integrated Development Environment (IDE) szoftverbe, amely a kódot a gép számára érthető nyelvre fordítja. Ha kevés tapasztalata van az Assembly programozási nyelvvel, akkor a mikrokontroller adatlapján szerepelnie kell a kulcsszavaknak és az utasításkészletnek, a gyártó webhelyén pedig példakódokat.

3. lépés

Tesztelje a programot az IDE szimulációs csomag segítségével. Miután beágyazta a programot a mikroprocesszorba, rendkívül nehéz lesz a hibakeresés és a hibák megtalálása. Ezért a legtöbb IDE-csomagnak lehetősége van a kód szimulálására a számítógép képernyőjén. Az IDE szimulátor lehetővé teszi a soronkénti végrehajtást, valamint a kód által meghatározott változók vizuális megjelenítését. A kód szimulációs szoftveren keresztüli hibakeresése alapvető szerepet játszik abban, hogy elkerülje a későbbi frusztrációt, ha a program nem a várt módon működik.

4. lépés

Szerezzen be és csatlakoztasson egy univerzális önálló programozót a számítógépéhez. Ez az eszköz a soros porthoz csatlakozik, és egy aljzattal rendelkezik, amely akár 60 tűs mikroprocesszorokhoz is illeszkedik. Az univerzális programozó megköveteli, hogy távolítsa el a mikroprocesszort az áramkörből; használjon aljzatot a mikroprocesszor és az áramkör többi része közötti csatlakoztatáshoz. A nulla beillesztési erő (ZIF) foglalatoknak köszönhetően nagyon egyszerűen eltávolítható a mikroprocesszor a chip érintkezőinek sérülése nélkül.

5. lépés

Illessze be a programot a mikroprocesszorba. Az IDE szoftverben válassza ki a programozót a legördülő menüből. A program hozzáadása előtt törölje le az előző programot a chipről. Néhány régebbi mikroprocesszor, amelynek tetején üvegablak van, UV-sugárzással törölhető memóriával rendelkezik. Az eszközök törléséhez helyezze a chipet UV-lámpa alá 20 percre. A flash memória szoftverrel törölhető. A program méretétől függően a program mikroprocesszorra való átvitele néhány másodperctől néhány percig tarthat.

Tipp

A zéró beillesztési erő (ZIF) aljzatok megkönnyítik a mikroprocesszor eltávolítását és visszahelyezését az áramkörbe anélkül, hogy a tűk megsérülnének.

Figyelmeztetés

Kerülje el a frusztrációt, ha az IDE szimulátorát használja a program hibakereséséhez.