Mi az a gyorsítótár a számítógépen?

A számítógép gyorsítótára a központi feldolgozó egység (CPU) által nemrégiben használt adatok tárolására szolgáló tároló. A CPU rendkívül gyorsan képes lekérni az információkat, és felhasználni a következő információköteg feldolgozására. A gyorsítótár gyakori használatának kiváló példája az a sok oldal, kép és webcím, amelyeket a böngészője rendszeresen összegyűjt, és a merevlemezén lévő mappában tárol.

Tények

A gyorsítótár egy kisebb, de gyorsabb memóriarekesz, amely támogatja a fő memóriát. A gyorsítótár a memória funkció felgyorsítására szolgál. A számítógép ellenőrzi a gyorsítótárat, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a szükséges adatok a tárhelyen vannak-e. Ha az elem ott van, akkor azt "gyorsítótár-találatnak" nevezik. Azokban az esetekben, amikor az információ nem kerül tárolásra a gyorsítótárban, amit "gyorsítótár hiányának" neveznek, szinte ugyanabban a pillanatban, a kérés a lassabb memóriahelyre kerül az adatok lekéréséhez.

Függvény

Még gyorsabb mikroprocesszorok és nagyobb kapacitású főmemória (RAM) esetén is előfordulhatnak szűk keresztmetszetek, amikor az információ a CPU és a RAM között mozog. A gyorsítótár a kiegészítő memória egy típusa, amely az információ gyorsabb továbbítására szolgál a számítógép két összetevője között. A számítógép a gyakran használt információk könyvtárát építi be a gyorsítótárba. A "gyorsítótárazás" szerepe a rendszer sebességének felgyorsítása. A gyorsítótárazás nemcsak csökkenti a CPU és a RAM naplózását, hanem lehetővé teszi a felhasználók számára a feladatok gyorsabb végrehajtását, mivel az adatok gyorsabban továbbíthatók a gyorsítótárból a CPU-ba.

1. szintű gyorsítótár

Általában egy nagy sebességű gyorsítótár közvetlenül a processzorba van integrálva. Ez az 1. szintű gyorsítótár. A koncepció mögött meghúzódó egyik fő motiváció a "referencia helye". Ez azt jelenti, hogy a CPU által éppen elért helyre rövid távon nagyobb a valószínűsége annak, hogy újra meglátogatják. Tehát az L1 gyorsítótár a legfrissebb adatokat tartalmazza. Amikor ismét szüksége van az adatokra, a mikroprocesszor először az L1 gyorsítótárat ellenőrzi. Mivel az adatok ott vannak, szükségtelenné válik a lassabb főmemóriához való visszatérés szükségessége. A folyamat általában kétszer gyorsabb, mint a fő memóriánál.

2. szintű gyorsítótár

A 2. szintű gyorsítótár vagy a másodlagos gyorsítótár a számítógépen általában a processzor közelében található memóriakártyán található. Közvetlenül a központi feldolgozó egységhez kapcsolódik, és az alaplapba integrált áramkör vezérli. Az áramkört L2 vezérlőnek nevezik. A 2. szintű gyorsítótár elkapja a nemrégiben használt adatokat, amelyek nem az 1. szintű gyorsítótárban találhatók. Az L2 gyorsítótár sok személyi számítógépen lehetővé teszi, hogy a processzor a szükséges információk körülbelül 95 százalékát megszerezze a gyorsítótárból.

Egyéb gyorsítótár

A lemezgyorsítótár a gyorsítótár egy másik típusa. Sokkal lassabb sebességgel működik, mint a többi gyorsítótár, mert adatokat olvas be a számítógép merevlemezéről és tárolja a RAM-on. Olyan szoftverek használják, mint a DOS. Ahogy a RAM lassabb, mint az L1 és L2 gyorsítótár, a lemez sokkal lassabb, mint a RAM.

A személyi számítógépek perifériáit gyakran a számítógép RAM-jának gyorsítótárában tárolják. Ez egy periféria gyorsítótár, és nagyjából ugyanúgy működik, mint a lemez gyorsítótár. Például egy DVD-ROM lehet gyorsítótár a rendszer RAM-jával vagy akár a lemezével. Bármelyik gyorsítótárazási módszer gyorsabb lehet, mint a DVD-ROM meghajtó.