UHF vagy VHF rádiót használ a rendőrség?
Az UHF (Ultra High Frequency) rádiók a 300 MHz-től 3 GHz-ig terjedő frekvenciatartományban működnek, és korlátozott terjedési tartományuk és akadályérzékenységük miatt alkalmasak rövid hatótávolságú kommunikációra. Általában taktikai kommunikációra használják egy korlátozott földrajzi területen belül, például egy városon vagy egy adott régión belül. Az UHF rádiók kevésbé hajlamosak az épületek és egyéb építmények által okozott interferenciára a VHF rádiókhoz képest, így városi környezetben is megbízhatóbbak.
A VHF (Very High Frequency) rádiók a 30 MHz és 300 MHz közötti frekvenciatartományban működnek, és hosszabb a hullámhosszuk, mint az UHF rádióké. Ez lehetővé teszi, hogy a VHF jelek nagyobb távolságokat tegyenek meg, és hatékonyabban hatoljanak át az akadályokon, így alkalmasak a nagy hatótávolságú kommunikációra. Általában regionális vagy országos kommunikációra, valamint repülőgépekkel és más járművekkel való kommunikációra használják nagyobb távolságokon. A VHF-rádiók azonban érzékenyebbek az épületek és egyéb építmények által okozott interferenciára, és jeleiket a légköri viszonyok befolyásolhatják.
A rendőrségi osztályok jellemzően UHF- és VHF-rádiók kombinációját alkalmazzák kommunikációs igényeik kielégítésére, attól függően, hogy milyen speciális követelményeket és milyen földrajzi területet szolgálnak ki. Az UHF rádiókat a kis hatótávolságú városi műveletekhez, míg a VHF rádiókat nagy hatótávolságú, regionális kommunikációhoz vagy vidéki területeken használják.