Mi a megbízható simító kondenzátor egyenirányított 24VDC-hez?
1. Kimeneti áram: Határozza meg a maximális kimeneti áramot (I), amelyet a tápegység várhatóan leadni fog.
2. Ripple Voltage: Döntse el a hullámfeszültség (Vr) elfogadható szintjét, amelyet a kimeneten elvisel. Az alacsonyabb hullámfeszültség általában nagyobb kapacitásértéket igényel.
3. Tápfeszültség: Az egyenirányított 24 VDC bemeneti feszültség (V) a simító kondenzátorhoz.
Ezen értékek felhasználásával a következő képlet segítségével számíthatja ki a simító kapacitást (C):
C =(I * Vr) / (3,14 * V * f)
ahol:
- C a simító kapacitás Faradokban (F)
- I a maximális kimeneti áram Amperben (A)
- Vr az elfogadható hullámfeszültség voltban (V)
- V az egyenirányított 24 VDC bemeneti feszültség (V)
- f az egyenirányított feszültség frekvenciája, amely teljes hullámú egyenirányítónál a hálózati frekvencia (50Hz vagy 60Hz).
A legjobb eredmény érdekében válasszon olyan kondenzátort, amelynek névleges feszültsége nagyobb vagy egyenlő, mint az egyenirányított egyenfeszültség. Erre a célra általában elektrolit kondenzátorokat használnak magas kapacitásértékeik miatt.
Általában néhány száz és néhány ezer mikrofarad (µF) közötti kapacitásértéket javasolt használni a 24 V egyenáram egyenirányításához. Például, ha egy 24 VDC tápegységre van szüksége 1 A maximális kimeneti árammal és 1 V elfogadható hullámfeszültséggel, akkor a számítás a következő:
C =(1 A * 1 V) / (3,14 * 24 V * 50 Hz)
C ≈ 788,14 µF
Tehát választhat egy simító kondenzátort, amelynek értéke 1000 µF, ami egy közeli standard érték. Ügyeljen arra, hogy még egyszer ellenőrizze a számításait a tápegység kialakításának speciális követelményeihez.