Miért hallható gyakran az AM jel a dombok mögött, míg az FM nem?
1. A talajhullámok terjedése :Az AM rádióhullámok elsősorban talajhullámként terjednek. A talajhullámok követik a Föld felszínének kontúrját, és túljuthatnak az akadályokon, például dombokon és épületeken. Ennek az az oka, hogy az AM hullámok hosszú hullámhosszúak (jellemzően a közép- és hosszú hullámsávban), és hajlamosak meggörbülni és elhajolni az akadályok körül.
2. Alsó frekvencia :Az AM rádióhullámok általában alacsonyabb frekvencián működnek, mint az FM hullámok. Az alacsonyabb frekvenciájú jelek hosszabb hullámhosszúak, így nagyobb távolságokat tesznek meg, és hatékonyabban hatolnak át az akadályokon, mint a magasabb frekvenciájú jelek.
3. Modulációs jellemzők :Az AM jelek audio információt hordoznak a vivőhullám amplitúdójának változtatásával. Ez az amplitúdóváltozás lehetővé teszi a jel egyszerű demodulálását egyszerű rádióvevőkkel. Amikor az AM jelek akadályba ütköznek, például dombon, amplitúdó-gyengülést vagy torzulást tapasztalhatnak, de az alapinformáció továbbra is visszanyerhető.
Másrészt az FM-jelek elsősorban égbolthullámokként terjednek. Az égi hullámok áthaladnak a Föld légkörén, és az ionoszféráról visszaverődően nagy távolságokat is megtehetnek. Azonban általában nagyobb hatással vannak rájuk az olyan akadályok, mint a dombok és hegyek, amelyek blokkolhatják vagy megzavarhatják az égbolt jelét.
Összefoglalva, az AM rádióhullámok talajhullám-terjedési jellemzői és alacsonyabb frekvenciái lehetővé teszik számukra, hogy hatékonyabban navigáljanak az akadályokon, például a dombokon, mint az égihullámok terjedésére és a magasabb frekvenciákra támaszkodó FM-jelekhez képest. Ez az oka annak, hogy az AM jelek gyakran hallhatók a dombok mögött, míg az FM jelek gyengébbek lehetnek, vagy ilyen helyzetekben zavarokat tapasztalhatnak.