Mit jelent a dub kifejezés, amikor zenei remixre utal?

A "dub" kifejezés a zenei remix vagy dub zene kontextusában Jamaicából származik az 1960-as évek és az 1970-es évek elején. A dub zene egy olyan remixelési stílus, amely a reggae felvételek instrumentális háttérzenéire összpontosít, különös tekintettel a drum and bass ritmusszekcióra. A dub zene főbb jellemzői a következők:

1. Az ének eltávolítása :A dal eredeti verziójának vokálját jellemzően eltávolítják vagy jelentősen lecsökkentik a dub mixekben, így az instrumentális sáv marad az elsődleges fókuszban.

2. Erős hangsúly a dobon és a basszuson :A dub zene az ütős elemeket hangsúlyozza, hangsúlyos drum and bass vonalakkal. A dobokat gyakran elszigetelik, és a mix előterébe helyezik, így ritmikusabb és hipnotikusabb hangzást keltenek.

3. Stúdióeffektusok :A szinkron producerek különféle stúdióhatásokat és technikákat használnak, mint például visszhang, visszhang, késleltetés és hangszínszabályozás, hogy manipulálják a hangszeres számot. Ez tér- és mélységérzetet kelthet, egyedi és kísérletező hangulatot adva a zenének.

4. Hangszeres szólók és improvizáció :A dub mixekben gyakran szerepelnek a zenészek kiterjesztett hangszeres szólói és improvizációi. Ez a spontanitás és a zenei felfedezés egy elemét adja a számhoz.

5. Verziózás :Gyakori, hogy a reggae producerek több verziót is készítenek ugyanannak a dalnak. A szinkron verziók az eredeti felvétel instrumentális és stúdiómanipulált változatát biztosítják.

A dub zene a reggae kiterjesztéseként fejlődött ki, és a reggae hangrendszerek révén vált népszerűvé az Egyesült Királyságban. Később különböző elektronikus zenei műfajokra hatott, beleértve a trip hopot, a drum and bass-t és a technót, formálva a hangzással és ritmussal kapcsolatos kísérleti megközelítésüket. A szinkrontechnikákat más műfajokba is beépítették, beleértve a hip-hopot, a rockot és a kísérleti zenét.