Mire alkalmas a távolság-vektor útválasztási protokoll
A távolság-vektor protokollok megfelelnek:
* Kis és közepes méretű hálózatok: Viszonylag egyszerűen megvalósíthatók és kezelhetők, és ezek alkalmassá teszik azokat, amelyek kezelhető számú útválasztóval rendelkeznek.
* Lassú változásokkal rendelkező hálózatok: Jól működnek olyan hálózatokban, ahol az útvonalak nem változnak gyakran, mivel eltarthatnak egy ideig, hogy a hálózati változás után a legjobb útvonalon konvergáljanak.
* alacsony sávszélességű hálózatok: A sávszélesség -felhasználás szempontjából viszonylag kevés fölényre van szükségük, így korlátozott kapacitású hálózatokhoz alkalmassá teszik őket.
A távolság-vektor útválasztási protokollok néhány általános példája a következők:
* RIP (útválasztási információs protokoll): Egy egyszerű és széles körben használt protokoll, amelyet gyakran kisebb hálózatokban találnak.
* ripv2: A RIP frissített verziója olyan továbbfejlesztett funkciókkal, mint például a hitelesítés és a VLSM jobb támogatása (változó hosszúságú alhálózati maszkolás).
* DVMRP (távolságvektor multicast útválasztási protokoll): Protokoll a multicast útválasztáshoz a távolság-vektorhálózatokban.
A távolság-vektor útválasztási protokolloknak azonban vannak bizonyos korlátozásai is:
* lassú konvergencia: Hosszú időt vehetnek igénybe a hálózati változásokhoz való alkalmazkodáshoz, ami útválasztási hurkokhoz vezethet (az adatcsomagok körökben továbbítják).
* Méretezési problémák: A nagy hálózatokban kevésbé lesznek hatékonyak, megnövekedett bonyolultsággal és lassabb frissítésekkel.
* kiszolgáltatott az útválasztási hurkok számára: Szenvedhetnek az útválasztási hurkoktól, különösen a magas rugóval rendelkező hálózatokban (gyakori változások).
Az útválasztási protokoll kiválasztásakor fontos figyelembe venni a következőket:
* Hálózati méret és összetettség: A nagyobb és bonyolultabb hálózatok részesülhetnek a link-állapot protokollokból, például az OSPF vagy az IS-IS.
* sávszélesség -korlátozások: A távolság-vektor protokollok általában kevesebb sávszélességet igényelnek, mint a link-state protokollok.
* Biztonsági követelmények: A fejlettebb protokollok, mint például az OSPF, jobb biztonsági funkciókat kínálnak.
Összefoglalva:míg a távolság-vektor útválasztási protokollok jól illeszkednek a lassú változtatásokkal rendelkező kisebb hálózatokhoz, ezek korlátozásaik vannak nagyobb és dinamikusabb környezetben. Gondosan vegye figyelembe ezeket a tényezőket, amikor a hálózathoz megfelelő útválasztási protokollt választja.