Mi a hajlékonylemez-meghajtó célja?

A hajlékonylemez-meghajtó (FDD) egy kis lemezmeghajtó, amelyet számítógépekben adatátvitelre, kis mennyiségű adat tárolására és biztonsági mentésére, valamint programok telepítésére és illesztőprogram-frissítésekre használnak. A hajlékonylemez-meghajtó kisméretű, cserélhető hajlékonylemezeken, úgynevezett hajlékonylemezeken rögzített adatokhoz fér hozzá. A hajlékonylemez-meghajtókat széles körben használták a '90-es években, de azóta elavulttá váltak más cserélhető adathordozók, például CD-k, DVD-k és kompakt flash meghajtók javára.

Evolúció

A floppy meghajtó technológiát az IBM 1967-ben fejlesztette ki a merevlemezek alternatívájaként, amelyek akkoriban nagyon drágák voltak. Az első hajlékonylemez 8 hüvelyk átmérőjű volt, és akár 1 megabájt (MB) adat tárolására volt képes. A 8 hüvelykes hajlékonylemezt 1971-ben mutatták be, és egy kartonházba zárt, mágnesesen bevont lemezből állt. A sorozat következő része az 5,25 hüvelykes hajlékonylemez a 70-es évek végén jelent meg. Ezt a formátumot szabványosították és általánosan használták az 1980-as években. Az első 5,25 hüvelykes lemezek legfeljebb 160 kilobájt (KB) adatot tartalmaztak; a későbbi fejlesztések 1,2 MB-ra növelték a kapacitást. A legújabb verzió, a 3,5 hüvelykes lemez 1984-ben jelent meg a piacon. Ez a lemezformátum gyakorlatilag minden számítógépen szabványos volt, mielőtt a technológia az 1990-es évek végén elavulttá vált.

A 3,5 hüvelykes hajlékonylemez

Az IBM által kifejlesztett 3,5 hüvelykes hajlékonylemez volt az utolsó fejlesztés a hajlékonylemez-meghajtó technológia terén. A lemezek három változatban voltak elérhetőek, kapacitásuk 720 KB és 2,88 MB között mozgott. A legnépszerűbb változat a High Density 3,5 hüvelykes lemez volt, amely akár 1,44 MB adatot tudott tárolni. A lemez belsejében egy könnyű kendő borítja egy kör alakú mágneses lemez mindkét oldalát, és az egység egy műanyag burkolatban található. A lemezeken egy kör alakú lyuk volt a műanyag burkolat közepén, amely a meghajtó belsejében lévő lemez forgatására szolgál. Ezenkívül tartalmaztak egy írásvédő lapot is, amely aktiválásakor korlátozta az új információk rögzítését, és megakadályozta a meglévő információk törlését. A hajlékonylemez-meghajtó olvasó/író feje egy rugós fémajtó elcsúsztatásával férhetett hozzá a mágneses filmen lévő adatokhoz.

Fájlátvitel

Elavulása előtt a 3,5 hüvelykes hajlékonylemez-meghajtók univerzális szabványok voltak a számítógépek közötti fájlátvitelhez. A tömörítő segédprogramok lehetővé tették a fájlok zsugorítását, ami megkönnyítette az információk átvitelét egyik számítógépről a másikra. Mivel a 3,5 hüvelykes hajlékonylemez-meghajtókat szabványosították, az adatok hatékonyan és megbízhatóan továbbíthatók. Hatékonyságának és népszerűségének köszönhetően a technológiát Apple és UNIX alapú rendszerekbe is beépítették, lehetővé téve a különböző platformok közötti fájlátvitelt.

Adattárolás

Floppy lemezeket használtak az adatok tárolására és a fontos információk biztonsági mentésére. Abban az időben az adatok lemezre rögzítése és a lemez tárolása volt az információ megőrzésének legjobb módja. A médiumot a viszonylag nagyobb, 1,44 MB-os kapacitása és a platformok közötti kompatibilitása miatt hatékonynak ítélték.

Szoftver és illesztőprogramok

A 3,5 hüvelykes hajlékonylemezek egyik legfontosabb alkalmazása a programok és szolgáltatások, például szoftver- és illesztőprogram-frissítések terjesztése volt a fejlesztőtől a vásárlóig. Mielőtt a szoftverméretek túl nagyok lettek volna, hajlékonylemezekről telepítették őket. Bár egyes hardverösszetevők modern illesztőprogramjai még mindig elférnek egy hajlékonylemezen, a médium nem használható az illesztőprogramok internetről való letöltésének viszonylagos egyszerűsége miatt.