Padcsata:Fejegység jellemzői vs teljesítmény

Régebben egy ügyfelünk megkérdezte tőlünk, mit kapsz, ha egy „jobb” fejegységet vásárolsz. A szokásos válasz az, hogy több szolgáltatást és jobb funkcionalitást kap. Azok közülünk, akik mobil elektronikai rendszereink tökéletes hangminőségére és valósághűségére törekszünk, a jobb hangminőség reményében választanak termékeket. A frekvenciaátvitelen és a zajon kívül mitől hangzik jobban az egyik rádió, mint a másik?

Meghívtunk két fejegység példányt a Best Car Audio tesztpadra egy kis fejpárbajra. Az első téma egy modern multimédiás állomás, amely fel van szerelve navigációval, okostelefon-integrációval és az általános Bluetooth jóval. A kihívó egy veterán, de prémium minőségű CD-vevő. Soha nem hallott MP3-fájlokról, nem érti a műholdas rádió fogalmát, és azt hiszi, hogy a Bluetooth az áfonyás pite evésének eredménye. Azonban a maga idejében ez volt az egyik legjobb. Itt nem kell neveket említenünk, de ezt a funkciók versus teljesítmény harcának nevezzük.

Az Equalizer – Prémium tesztberendezés

Egy autós audiotermék frekvenciaválaszának mérése viszonylag egyszerű, ha ismert jelet tud betáplálni a készülékbe. Amikor a jelforrás méréséről van szó, az a felelős a jel generálásáért, tehát nem tehetünk mást, mint a kimenet mérését. Csúcskategóriás digitális interfész van a padunkon. 5 Hz-től 92 kHz-ig lapos frekvenciaátvitelt kínál 1 dB tűréssel. A jel-zaj arány elképesztő 116 dBA, a torzítás pedig kevesebb, mint 0,00032%. Ezek a specifikációk meghaladják az általunk tesztelt mindkét forrásegységét.

Frekvencia-válasz mérése

A forrásegység frekvenciaválaszának tesztelése némi trükköt igényel. Megbízható módszert fejlesztettünk ki, amely időről időre bevált. Az alábbi kép a referenciajel frekvenciaválaszát mutatja. A nagyfrekvenciás tartományban enyhe dőlésszög van, de minden körülbelül 1 dB tűréshatáron belül van. Ezt a 192 kHz-es, 24 bites tesztsávot átalakítottuk a 44,1 kHz-es és 16 bites CD-szabványra. A 22,05 kHz-re adott válasz vonalzós marad.

Gyakorisági válaszok eredményei

Mielőtt rátérnénk az eredményekre, szeretnénk elmagyarázni a mérési grafikonok használatát. A tesztpálya véletlenszerű zajt használ a vizsgálati eljárás részeként. Ezt a teszt befejezése után dolgozzuk fel. Amit meg szeretne figyelni, az a diagramok trendje. Ebben a forgatókönyvben egy kis csúcs vagy völgy nem anomália. Gondolatban átlagolja a görbét az általános trend megtekintéséhez.

A CD-vevő: A tesztsávunkat egy szabványos CD-audiófájlból játszottuk le, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy mindkét forrásegység ugyanazt az információt kapta. Az egység frekvenciaválasza tipikus választ mutatott. A nagyfrekvenciás szűrő körülbelül 17 kHz-re rúg, ami normális fogyasztói termékeknél.

A DVD-vevő: Ugyanazt a CD-t lejátszottuk a DVD-vevőben, hogy megnézzük, hogyan reagál. A DVD-vevő gyártója egy 2 dB-es erősítést helyezett be a felső végbe, amely 7 kHz-től kezdődik, és 15 kHz-nél valamivel 2 dB felett éri el a csúcsot. A nagyfrekvenciás szűrő válasza hasonló a CD-lejátszóéhoz.

A nagyfrekvenciás emelés nem nagy dolog a rendszer hangzása szempontjából. Legtöbbünk hallása magas frekvenciájú csillapítással rendelkezik, így ez segít visszaadni a zizegést és a levegőt a zenénkbe. Érdemes lenne megnézni, hogy a forrásegység kimenete klip-e, ha 0 dB 15 kHz-es hangot játszik le. Ez a cikk nem egy termékismertető, ezért megőrizzük, hogy valaki más foglalkozzon vele.

Bring the Noise

A következő kihívásunk az új és a régi lövöldözéssel szemben egy kicsit technikaibb:meg akartuk nézni, hogy az egyes egységek hogyan teljesítenek a háttérzaj tekintetében. Ezt a tesztet gyakran laborkörnyezetek számára tartják fenn, de számszerűsítheti az alkatrészek kiválasztására és a rendszertervezésre fordított erőfeszítéseket.

Ehhez a teszthez egy 1 kHz-es teszthangot használtunk, amelyet -90 dB-en rögzítettünk a teljes skálához képest. Mivel a két forrásegység eltérő előerősítő képességekkel rendelkezik, úgy állítottuk be őket, hogy az 1 kHz-es hang kimenete azonos amplitúdójú legyen. Ez ábrázolná a legjobban a jelre kifejtett zajt.

A CD-vevő: Láthatjuk, hogy a jelhez viszonyított háttérzaj nagyon halk. 60 Hz-en van egy kis ütés, amelyet a tesztpadon lévő tápegység hozott létre. Egyébként a teszt lenyűgöző volt.

A DVD-vevő: Az 1 kHz-hez viszonyított háttérzaj 10-15 dB-lel hangosabb, mint a CD-vevőé magasabb frekvenciákon. A kimeneti jelben is vannak hamis harmonikus torzítások, többnyire 1 kHz felett. Az alacsony frekvenciájú tartományban fellépő nagy zajt a 60 Hz-es, 120 voltos tápegységünk okozhatja, amely bizonyos harmonikusokat okoz. A sávszélesség nagyon széles, így nehéz biztosan meghatározni.

Torz perspektíva

Úgy döntöttünk, hogy megismételjük a tesztet egy teljes amplitúdójú, 1 kHz-es szinuszhullámmal, hogy megnézzük, milyen harmonikus tartalom jön létre magasabb belső szinteken. A szoftverünkben az FFT elemzés határai itt kezdenek megjelenni. A diagram bal oldalán látható lapos vízszintes vonal és a jobb oldali ferde vonal az elemző szoftvernek köszönhető, és nem jelent zajt.

A CD-vevő: Két kis felharmonikust észleltünk 14 750 és 165 000 Hz-en, enyhe harmonikust 12 000 Hz-en. Egyébként nagyon tiszta volt a jel.

A DVD-vevő: A harmonikus torzítás egyértelműen jelen volt 1 kHz-es intervallumokban, 2 kHz-től kezdve. Érdemes megjegyezni, hogy az első rezonancia 45 dB-lel halkabb, mint a referenciajel. Ha csak a teszthangot játszotta volna, akkor lehet, hogy hallja, de csak alig.

The Grand Finale – Intermodulation Distortion

Az intermodulációs torzítás tesztelése nos, átlagos. Az Out intermodulációs torzítási teszt egy CD teszthangból áll, 19 és 20 kHz-es szinuszhullámokkal egyidejűleg. A tesztsáv spektrális válasza alább látható.

A CD-vevő: Amikor intermodulációs összehasonlító tesztet néz, olyan frekvenciatartalmat keres, amely nem volt az eredeti fájlban. A CD-vevő esetében 1 kHz-en nagyon kis ütést láthatunk. Ez azért jelentős, mert ez a különbség a 19 kHz és a 20 kHz között. Ez kiváló eredménynek tekinthető. Néhány további tüske is megjelenik 3500, 4500 és 9500 Hz-en, de ezek még mindig meglehetősen alacsonyak – a -15 dB-es tesztjelszinthez képest -93 dB-en tetőznek.

A DVD-vevő: Nem tudjuk igazán megmagyarázni, mi történt itt. Az 1 kHz-es tartalom csak 20 dB-lel van lefelé a 19 kHz-es és 20 kHz-es hangoktól. Majd felharmonikusok ennek harmonikusaira 21 kHz-ig. Ez a teszt megmutatja, hogy egyes forrásegységek miért szólnak pontosan és tisztán, míg mások miért nem.

Megérik-e a fejegység jellemzői a kompromisszumot?

Néhány hónappal ezelőtt jelentettünk meg egy cikket a harmonikus torzításról. Ez arra szolgált, hogy megértsük, hogyan hoz létre a torzítás olyan tartalmat, amely nem volt jelen az eredeti hangfájlban. Ezzel az összehasonlítással nem az a célunk, hogy letesszük a modern DVD-vevőt, hanem hogy megmutassuk, mi történik, ha a gyártók lemondanak a csengőkről és a sípokról, és egyszerűen a teljes teljesítményre összpontosítanak.

Ugyanazok a tesztek, amelyek ezekre a forrásegységekre vonatkoznak, gyakoriak az erősítőkben és a hangszórókban is. Az elkövetkező hónapokban ugyanilyen átlagos és csúnya teszteknek vetjük alá az erősítőt.

Soha ne hagyja, hogy az ár, a felfogás vagy az életkor megszabja, hogyan hangzik egy termék. Dolgozzon együtt mobilelektronikai szakkereskedőjével, hogy meghallgathassa és összehasonlítsa saját magát. Meg fog lepődni, amit hall.